Soha életemben nem csináltam még adventi naptárt, sokáig nem is terveztem. Nem azért, mintha nem ismerném az apró meglepetések értékét, csak valahogy mindig műbalhénak tartottam. Mielőtt kollektív sajnálatba kezdenénk szegény gyerekemet illetően, megjegyzem, hogy azért VOLT adventi naptár, mert ha már Csákabonyi Zolikának (az ovi szívtiprója) is volt, meg Szamantának is, akkor nehogy már pont az enyémnek ne legyen. De erre voltak trendi kész cuccok, megvettem, kinyitogattuk, örültünk.
Hogy mennyivel örült volna jobban a kisded, ha anya maga csinálja a naptárt és a belevalót, azt már sose tudjuk meg. Egy pszichológus bizonyára sok órát el tudna bíbelődni ezzel.
Viszont sose késő. Adventi naptárt nem csak gyerekeknek lehet készíteni. Kaphat egyet a szerelmünk, az anyukánk vagy a depressziós barátnőnk, hogy legyen mire várnia estig, esetleg csinálhatunk egyet a munkahelyre is, feltéve, hogy nem hetvenen vannak az irodában.
A különböző színes dobozokat, csillámkartonból kivágott számokat és télapómacis dekortapaszokat meghagynám az erre specializálódott DIY blogoknak.
Mi most készítsük el azt a 24 db kis biszbaszt, amit majd elrejtünk a csillámkartontapasz-dobozkákban.
Csokival dolgozunk, mi mással. Lehet ét, tej, fehér vagy színezett csoki, én most komoly felnőtt étcsokit meg egy kis fehéret használtam. Meg pár infantilis cukordrazsét.
24 db tallérhoz nagyjából 15 deka csoki elég.
Nem is kell semmi más, legfeljebb még egy habzsák, de megteszi helyette egy levágott sarkú zacskó is. Az egyetlen komoly művelet a temperálás, de az már úgyis megy mindenkinek nyilván. Ha mégsem, akkor itt a leírás hozzá:
Amikor letemperáltuk a csokit, egy sütőpapírral bélelt tálcára 10 forintos méretű pöttyöket nyomunk. Gyorsan dolgozzunk, hogy ne dermedjen meg a csoki. A tálcát párszor az asztalhoz ütögetjük, hogy kicsit szétterüljenek a korongok. Feldíszítjük a drazséval, és előrelátóan hagyunk rajta helyet a számoknak. Amikor a korongok megdermedtek, papírtölcsérből megrajzoljuk a számjegyeket 1-24-ig vagy random módon, ahogy tetszik.
Ha kifejezetten csokiblora szánjuk a termést, akkor nem árt egy jó fotós sem, nekünk például a Szabó Zoli. Köszi!