csokista

Nincs mit tenni, pillanatokon belül és visszavonhatatlanul karácsony lesz, ha akarjuk, ha nem. Jobban járunk, ha akarjuk, könnyebb lesz elviselni. Úgyhogy terápiás céllal menjünk elébe a dolognak, és készítsük el a Csokisták adventi koszorúját, szigorúan gyertya nélkül, és naná, hogy csokiból. És ha már kéznél van a csoki, akkor csinálhatunk rögtön pár karácsonyfás nyalókát is, zicher was zicher. Úgyis minden évben kiderül, hogy megint kettővel több rokon van, mint amennyi ajándékot spájzoltunk, úgyhogy nagyon jó szolgálatot tesznek még.

 A csokikoszorúhoz a trüffelnél már begyakorolt ganache krémet használjuk, az elkészítését és a receptet itt találjátok. 

Ízesítésként valamilyen karácsonyi kombinációt javasolnék, legyen például narancsfahéj-szegfűszeg, vagy gyömbér-citrom, esetleg kardamom-narancs, felnőtt változat esetén Grand Marnier.

A menet egészen a habzsák elővételéig ugyanaz, mint a trüffelnél, ezen a ponton viszont belép egy új eszköz, a nyomócső, vagy más néven habcső. 6 mm-es méretű kell belőle, de ha nincs, akkor az is megteszi, ha ekkorára vágjuk a habzsák végét.

A krémből nagyjából 5 cm átmérőjű karikákat nyomunk egy sütőpapírral bélelt tálcára, hagyjuk dermedni. Amikor megszilárdult, temperált csokiba mártjuk, és az ízlésünknek, valamint a raktárkészletünknek megfelelő magvakkal, díszítőcukrokkal vagy bármi mással megszórjuk, és hűtőben 15 percig dermesztjük. Nagy tömegben akkor néz ki jól, ha egyformák a karikák. Ezt úgy érhetjük el, hogy egy másik lapra filctollal előrajzoljuk a köröket, és erre tesszük a sütőpapírt.

A kész csokikoszorúkat csomagolhatjuk egyesével celofánba, tehetjük az ünnepi asztalra, vagy az adventi naptárba. (Naptártölteléket itt is találtok.)

 És ha már kéznél van a temperált csoki, meg az összes szórócukor, akkor csak a nyalókpálcikákat kell előkapni (kettévágott hurkapálca is megteszi), és indulhat a játék. Sütőpapírból kis tölcsért hajtogatunk, ez lesz a ceruzánk, amivel megrajzoljuk a nyalókát.

A tölcsér csúcsát levágjuk, úgy, hogy nagyjából 3 mm-es lyuk legyen rajta, majd egy kevés csokit töltünk bele. Lehajtogatjuk a tölcsér tetejét, hogy ne fölfelé jöjjön ki belőle a csoki, és a sütőpapírra lerakott pálcikákra rajzoljuk a mintát. Ha biztosra akarunk menni, itt is előrajzolhatjuk egy lapra a sablont. 

Szórunk, vigyorgunk.

Betesszük a hűtőbe 15 percre, majd óvatosan leválasztjuk a papírról. Tovább vigyorgunk.

Nem csak nyalókát, hanem sütidíszt is készíthetünk így, vagy elkápráztathatjuk a vendégeinket a cappuccino tejhabján tálalt csokifigurával. Noch dazu, ha belejöttünk a rajzolásba, mindenkinek leírhatjuk a neve kezdőbetűjét csokival. Odáig lesznek, még jövő karácsonykor is ezt fogják mesélni.

Nálunk az összes Wagner violinkulcsot kap, de psszt, meglepetés lesz.

 Fotó: Szabó Zoli

 Soha életemben nem csináltam még adventi naptárt, sokáig nem is terveztem. Nem azért, mintha nem ismerném az apró meglepetések értékét, csak valahogy mindig műbalhénak tartottam. Mielőtt kollektív sajnálatba kezdenénk szegény gyerekemet illetően, megjegyzem, hogy azért VOLT adventi naptár, mert ha már Csákabonyi Zolikának (az ovi szívtiprója) is volt, meg Szamantának is, akkor nehogy már pont az enyémnek ne legyen. De erre voltak trendi kész cuccok, megvettem, kinyitogattuk, örültünk.

Hogy mennyivel örült volna jobban a kisded, ha anya maga csinálja a naptárt és a belevalót, azt már sose tudjuk meg. Egy pszichológus bizonyára sok órát el tudna bíbelődni ezzel.

 Viszont sose késő. Adventi naptárt nem csak gyerekeknek lehet készíteni. Kaphat egyet a szerelmünk, az anyukánk vagy a depressziós barátnőnk, hogy legyen mire várnia estig, esetleg csinálhatunk egyet a munkahelyre is, feltéve, hogy nem hetvenen vannak az irodában.

A különböző színes dobozokat, csillámkartonból kivágott számokat és télapómacis dekortapaszokat meghagynám az erre specializálódott DIY blogoknak.

Mi most készítsük el azt a 24 db kis biszbaszt, amit majd elrejtünk a csillámkartontapasz-dobozkákban.

Csokival dolgozunk, mi mással. Lehet ét, tej, fehér vagy színezett csoki, én most komoly felnőtt étcsokit meg egy kis fehéret használtam. Meg pár infantilis cukordrazsét.

24 db tallérhoz nagyjából 15 deka csoki elég.

Nem is kell semmi más, legfeljebb még egy habzsák, de megteszi helyette egy levágott sarkú zacskó is. Az egyetlen komoly művelet a temperálás, de az már úgyis megy mindenkinek nyilván. Ha mégsem, akkor itt a leírás hozzá: 

Amikor letemperáltuk a csokit, egy sütőpapírral bélelt tálcára 10 forintos méretű pöttyöket nyomunk. Gyorsan dolgozzunk, hogy ne dermedjen meg a csoki. A tálcát párszor az asztalhoz ütögetjük, hogy kicsit szétterüljenek a korongok. Feldíszítjük a drazséval, és előrelátóan hagyunk rajta helyet a számoknak. Amikor a korongok megdermedtek, papírtölcsérből megrajzoljuk a számjegyeket 1-24-ig vagy random módon, ahogy tetszik.

 Ha kifejezetten csokiblora szánjuk a termést, akkor nem árt egy jó fotós sem, nekünk például a Szabó Zoli. Köszi!